Isten véled jó testvérem...
Olyan hihetetlen ez az egész...Óvoda, egy-négy , öt-nyolc, líceum..,ballagás..,egyetem..,nagyvilág...
E sorokat írván én is elérzékenyülök, hisz nővérem ballag. Kirepül az otthon melengető családi fészekből. Nemsokára új korszak veszi kezdetét életében, s nem tudni milyen. Aggódom egy picit. Olyan érdekes érzések kavarognak a fejemben. Bár összekaptunk néha az igaz, de mégis, oly jó lenne, ha velem maradna. De eljött az idő.
Menned kell, s én szorítok, hogy legyen boldog életed. Mindig támogatni foglak: legyen hóeső vagy jégvihar, kánikula nagy, nagy, nagy...mert SZERETLEK, ugye tudod jól!
Csak egyet kérek tőled: ezer év múlva is lássam csillogó szempárod, arcod dagadva mosolyogjon.
Jó utat a nagyvilágba!
Pá...
Juppi...
Juppi, megmondtam, hogy fel fog kerülni a tesóm a márványtáblára!
Szóval úgy van a Story, hogy én már év elején megjósoltam, hogy a testvérem fel fog kerülni a márványtáblára, ezért szétkürtöltem az osztályban(az évfolyamelsők nevét márványba vésik az utókor kedvéért). Nem mertem megmondani a tesómnak, mert féltem, hogy megharagszik, mert ő szerény :)). Na de utólag elmondtam, s nagyot nevetett rajta.
Borzasztóan büszke vagyok a testvéremre, hisz ő lett az iskolaelső. Máris ,,nőtt egyet a májam" :)
Ezen kívül. még számos más díjban részesült (alig bírtuk haza a nyeremény könyvhalmot). A kicsengetés után lerohanták a rokonok, barátok: virággal, ajándékokkal köszöntve őt.
Jaj...Olyan büszke vagyok a tesóómra :)
Az ünnepséget a Bújdosó vendéglőben tartottuk.
Megjegyzés: Annyi fincsi süti volt, hogy, hogy......nagyon fincsi volt :). Rég nem ettem ennyi finom süteményt!
KIKI