Beszámoló az elmúlt nyárról

Nyári vakáció

Idén is egy nagyon szép, élményekben gazdag nyári vakációt tudhatok magaménak, mely telis tele volt izgalommal, örömmel és büszkeséggel…

Ahogy vége lett az iskolának, máris belevetettem magam a vakáció kényeztető világába, és elkezdtem tervezgetni a szünidő alatti tevékenységeimet. Buzgón írtam tele a határidőnaplómat a táborok, kirándulások dátumával.

Első célomként a csipkési vallástábort jelöltem ki, ahol nagyon sok jó barátra tettem szert. Megtanultam mi az a csapatmunka és, hogy alkalmazkodni kell.

A naplómba különös helyet tölt be Június 29.-e, ugyanis e napon születtem, és idén lettem 12 éves. A barátaim legnagyobb meglepetésemre, titokban ajándékkal kedveskedtek, ami megerősítette bennem a velük való barátságomat.

Július 26.-át írunk: kora hajnalban kelés, csomagok bepakolva, minden kész, indulhat a nyaralás a tenger felé. A Fekete-tengeren, Eforie Nord partjaira látogattunk el. A tengerparton jó idő és kedvünkre való hullámok fogadtak bennünket. Ettünk ,,Csucsu-fánkot” és ,,Álom-fagylaltot”. Ültem kisautón és hullámvasút-szimulátoron. Pörgettem kereket: jackpot lett szerencsémre, s azt választhattam amit csak kértem. Nagy élet volt a tengerparton. Delfin táncot is láthattam, a Konstancai delfináriumban. Hihetetlenül okos állat és ami különleges, hogy nyugtató hatása van. Öröm volt számomra átélni, látni, megcsodálni, hallani mindezt…

A kellemes dolgok mindig hamar eltelnek, ám az izgalom és a várakozás, mintha az örökkévalóságig tartana…

Nagyon sokat koptatta a Maros vidéki út az autónk kerékgumiját. Sokszor megjártunk már a nyáron azt a vidéket, de nem hiába ám. A testvérem egyetemre felvételizett a nyáron. Sokat tanult rá és a szorgos munkájának biza meg lett a gyümölcse, hisz első ösztöndíjasként jutott be az Orvosi Egyetemre. Dagad a májam a büszkeségtől, ha csak reája gondolok. Ő a legjobb testvér az egész világon…

Ki nem hagyhatom a beszámolómból az Erdélyi Kárpátmedence gyönyörű tájait, vidékeit, melyek szebbnél szebb titkokat rejtenek, csak keresni kell őket, mert ők ott vannak a szemünk előtt, ha nem is vesszük észre. Amikor az erdőben vagyok, úgy érzem, hogy a körülöttem lévő örökzöldek, nagy melegséggel ölelnek át. Szeretem a fenyők illatát…

Ha csak visszagondolok a vakációban töltött mindennapokra, eszembe jutnak, azok a hihetetlen élmények, amiket átéltem. Az izgalmak, az örömök, a szép emlékek.

Olyan rövidnek tűnik így visszagondolva az egész vakáció, de nem bánkódom, mert minden dolog vége, egy új kezdete.

KIKI