Szüreti bál

Szüreti bál

Nagymamám  már nagyon sokat mesélt a régi szép időkbeli Szüreti bálokról. Nagytatámmal is egy bál alkalmával ismerkedett meg.

Valahányszor szóba került a bál, mindig a legnagyobb tekintéllyel emlékezett vissza és azt mondta, ha 12 esztendős leszek én is elmehetek a nevezetes Szüreti bálba.

Nagyon hamar elteltek az évek. Eljött az ősz, a szüret ideje és hétvégén ünneplőbe öltözött fiatalokkal volt tele a vidék. Mindenki tudta, hogy valami nagyon ünnepélyes dolog készülődik, magamat is beleértve. Nagyon sok lány gondban volt, hogy honnan szerezzen székelyruhát, én pedig csak mosolyogtam, mert Nagymamám, már évekkel ezelőtt gondoskodott, hogy ebből ugyan ne legyen hiány.

Elérkezett a bál. Édesanyám piros selyemből készült pántlikát kötött vállamra, s úgy indultunk el a Szüreti bálba.

A bejáratnál lovas-csőszök üdvözöltek, és szőlőlével kínáltak. Az egész terem telis tele volt szőlőfürtökkel, amelyekből lophatni is esedékes volt, csak ha észrevették, bírság járt. Valami mennyei illata volt a frissen érett szőlőnek.

Megkezdődött a csőszpárok által nyitott csősztánc, majd az ezt követő reggelig tartó mulatság. A szőlőlopás folyamata, néha sikeres, elég gyakran sikertelen volt, így jó hangulatot teremtő büntetéseknek is tanúi lehettünk. Én aztán bajnok voltam a szőlőlopásban. Többször is elcsentem egy-két gerezd szőlőt, már csak azért is, mert így van a hagyomány (na meg azért is, hogy szégyent ne váljak, mert a családban, mindenki szőlőlopó bajnok volt).

Ha már a hagyománynál tartunk, volt egy általam nem támogatott eset, amikor is egy csőszlegény lefizette a cigányzenészeket, hogy énekeljék ki a Kosárkötő lányát, mert az nem akar senkivel táncolni. Szegény lány szégyenkezve szaladt ki a teremből, de ez nem ment a hangulat róvására, mert pár perc múlva mindenki úgy itta a borát, mintha semmi sem történt volna.

Az este folyamán engem is felkértek táncolni. Természetesen elfogattam. Jól éreztem magam, perdültem-fordultam.

Bálkirálynőt is választottak. Remélem 18 éves koromra és is trónolhatok szőlőkoronával a hajamban.

A jövőre nézve biztos vagyok abban, hogy mindig is emlékezni fogok az első Szüreti bálomra, és egyszer, majd egyszer, mikor megöregszem, majd én fogom mesélni az unokámnak a legszebb emlékeket, s a szőlőlopás titkát.

KIKI