Képzeld csak el...

Tudod, arra gondoltam, mi lenne, ha te és én kéz a kézben sétálnánk a tengerparton. Csak a víz mörejlő hullámzása és mi lennénk. 

Képzeld csak el, ahogy a tengerparton belesüllyed a lábad a nedves homok-galaxisba, ahogy a hullám megérint, simogat. A távolból egy hajóharang hallatszik, s pár perc múlva, már a tenger közepén ácsorog, és egyre kisebb és kisebb lesz, míg végül elnyeli a messzeség. A nap lassan belebúrkolózik a tenger titkos leblenyébe. Későre jár, ideje menni...

Képzeld csak el: te meg én a tengerparton, kéz a kézben, napnyugtakor. 

KIKI

Tenger

 Ha csak visszagondolok a Tengeren töltött pillanatokra, úgy érzem a szívemet nagy melegség lakja át. A tenger simogató hullámai, a nap gyöngéd érintése és a homok puha tapintása...egy élmény észlelni, érezni, látni, hallani mindezt. Olyan természetes ez az egész. Az apróbb pici részletek teszik igazán különlegessé: a partra sodródott kis kagylók, az elkószál rákocskát, a levegőben repkedő sirálycsapatok.

Ahogy felnéztem az égre, egy bárányfelhő sem úszott benne, de helyette, pár kis fehér pötty szálingózott. Közelebbről feltűnt, hogy ezek az apró kis fehér pöttyök, nem mások, mint sirályok. Megirigyeltem őket. Olyan szabadon szálltak, röpködtek a csupasz levegőben, hogy azt képzelné az ember: Ők a szabadság megtestesítői!

...és ekkor elgondolkoztam: vajon én is képes lennék röpködni a levegőben? , mert bevallom, megkívántam a széllel fogócskázni, és a tenger fölött integetni az egész világnak. De aztán magamhoz térített, e mély filozófiámból, egy éppen most sült, ízletes: CSUCSU FÁNK!

KIKI