Ha csak visszagondolok a Tengeren töltött pillanatokra, úgy érzem a szívemet nagy melegség lakja át. A tenger simogató hullámai, a nap gyöngéd érintése és a homok puha tapintása...egy élmény észlelni, érezni, látni, hallani mindezt. Olyan természetes ez az egész. Az apróbb pici részletek teszik igazán különlegessé: a partra sodródott kis kagylók, az elkószál rákocskát, a levegőben repkedő sirálycsapatok.
Ahogy felnéztem az égre, egy bárányfelhő sem úszott benne, de helyette, pár kis fehér pötty szálingózott. Közelebbről feltűnt, hogy ezek az apró kis fehér pöttyök, nem mások, mint sirályok. Megirigyeltem őket. Olyan szabadon szálltak, röpködtek a csupasz levegőben, hogy azt képzelné az ember: Ők a szabadság megtestesítői!
...és ekkor elgondolkoztam: vajon én is képes lennék röpködni a levegőben? , mert bevallom, megkívántam a széllel fogócskázni, és a tenger fölött integetni az egész világnak. De aztán magamhoz térített, e mély filozófiámból, egy éppen most sült, ízletes: CSUCSU FÁNK!
KIKI
Kedves Kiki!
VálaszTörlésSzerinted megérte az a fánk - otthagyni azt a mesebeli álmot?
Gratulálok az élményhez, és csodaszép gondolataidhoz.