2012. október 11., csütörtök

Budai Ilona lelkületére



Egy megdermedt szív

...ülök a réten elmémbe merengve,
lelkemet kifújta a szél,
szívem már nem dobog úgy, mint rég...

Nem élni, csak halni,
a föld alá bújni...
ez sem elég keserű bünhődtömhöz mérve.
Ki elhagyta a vagyonért gyermekét...miért?
Hol van az Isten az égben?
Lelkiismeretem rég nincsen...
Rosz anya vagyok, voltam,
jó soha nem leszek...

...kezeim remegnek, megvakult két szemem
taposs a föld alá Istenem engemet!



(Budai Ilona monológja magyar órára a la Kiki)

2 megjegyzés:

  1. Különös, csodaszép melankólia...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon fájdalmas lehet egy egy gondolat kicsi Kiki...még innen gyerektávlatból is, de hatalmas
    szerencse,hogy minden csak képzelet.A Tanár Úr biztosan értékelte ezt a feladatot is.

    Szeretettel,
    Anyuci

    VálaszTörlés