Ma egy igencsak derűs nap volt...
Lenge öltözékem fujdosta a szél...
Délután esett, beborult az ég...
A Földig dördült a messzeség....
Ülök és írok és állok és mondok és...
Most akkorát ásítottam, hogy
Könnybe lábadt két szemem...
Most pont olyan vagyok, mint az ablak:
Könnycseppes...
Vicceket olvasgatva felejtem a mát,
De csak még több emlék zúdul rám...
Hét óra múlt, mindjárt vacsora...
Aztán álomba ringatom magamat...
Álomba, ahol elnyel a messzeség,
Ahol szivárványon kúsznak a mesék...
Elalszom.....
Talán, ha elmém pihen, pihenek én is,
És lesz még hely, egy holnapnak is.
KIKI
Tudtam, hogy felnőttél! Árulkodóan szép gondolataid - annyira Te vagy...
VálaszTörlésGratulálok.
Amikor verseket írok, egy picit elmélyülök a saját világomba és elmerengve gondolataimba megszületik valami :)
TörlésKöszönöm hozzászólásodat...
Tudom,hogy milyen vagy,amikor annyira nevetsz,hogy a könnyeid is folynak:)
VálaszTörlésAkkor vannak a világ legszebb percei amikor nevetsz...olyan mint a csoki. Ha nincs hiányzik, ám ha van nagyon jól esik :D
Törlés